Egyre többen teszik fel a kérdést, hogy valójában miért jó egyesületben sportolni, abban az esetben, ha az ember egyesületi kereteken kívül is szívesen és hatékonyan tud hódolni kedvenc sportelfoglaltságainak. Most erre a kérdésre keressük a választ.

Magyarországon sajnos statisztikavezetők vagyunk az olyan megbetegedések kapcsán, amelyek egyértelműen az egészségtelen életmódhoz, ezen belül is a krónikus mozgáshiányhoz köthetőek.
Pedig nem kellene megváltanunk a világot. Elég volna gyerekkortól odafigyelni arra, hogy a mozgás olyan szinten legyen része életünknek, mint mondjuk az iskola.

Úgy érezzük, feladataink közé tartozik többek között az is, hogy egyértelművé tegyük a sportolni vágyók számára, hogy annak, hogy sportegyesületekhez csatlakozzanak, nem minden esetben vannak korhatáros korlátai. Sőt!

A magyar sport az újkori olimpiák, világ- és Európa-bajnokságok széles körben népszerűvé emelkedése óta lényegében konstans tartja azt a szintet, melynek köszönhetően alig akad olyan sportág, melyben ne volna az élvonalban legalább egy magyar sportoló, vagy csapat.
A teljesítmény, amit a magyar futball válogatottól láthattunk az elmúlt hetekben, valójában egy gyönyörű meglepetés volt, hiszen más sportágakban már közel egy évszázada jelen vagyunk a világ élvonalában. Most úgy tűnik, hogy fociban is megindultunk. De vajon tényleg nem marad el a hosszú távú hatás?

Még tavasszal jártunk Óbudán, az ASR Gázgyár - Sashalom Tintahalak rangadón, és ha már ott voltunk lőttem pár képet.
A takaros kis pályán, kellemes időben egészen szép számú közönség gyűlt össze. A mérsékelt izgalmakat, ám annál nagyobb küzdelmet hozó rangadón a Gázgyár egy pontrúgás utáni gyönyörű fejessel tartotta otthon a 3 pontot.

Nem kérdés, hogy a címben említett két dolog szorosan összekapcsolódik-e. Mert hosszú-hosszú évek folyamatainak eredménye, hogy a válogatottunk az elmúlt évtizedek mérlegén hihetetlen eredményt produkált az Eb-n. A sportolói karrier pedig minden kétséget kizáróan sportegyesületeknél indul.

Sportemberként és sportszervezőként, sportegyesületeket vezetve, vagy támogatva mindannyian jól tudjuk, hogy a hőség, a tikkasztó meleg az egyik olyan időjárási jelenség, amely a lehető legkevésbé kedvez a sportolásnak, teljesen függetlenül attól, hogy milyen sportágról van szó.

2016-ot írunk, s lényegében minden, alapvetően nem az internetes világhoz köthető tevékenységnek van egy online élettere is, mely segíti, kiegészíti a fizikai valóságban létezőt. Egyszerűbben úgy is fogalmazhatunk, hogy ami nincs fent az interneten, az nem is létezik. Persze sokat lehet vitázni ebben a témakörben, de annak tényén nem sokat változtathatunk, hogy a kor embere először az interneten keres, majd ha nyomát lelte annak, amire kíváncsi, tovább kutakodik. Az is lehet, hogy csak egy telefonszámra kíváncsi, vagy egy email címre. Az viszont garantált, hogy nem veszi elő a ma már haldokló telefonkönyvek egyikét sem.

Az önmagában nem is kérdés, hogy szükség van-e sportegyesületekre, hiszen tény, hogy nélkülük nagyon nehezen tudnának egyről a kettőre jutni mindazok, akik komolyabban kívánják venni a sportot (jelentsen ez bár rendszerességet, vagy későbbi szintfejlődést).
Nézzünk meg 4 olyan indokot, amelyek egyaránt azt mutatják, hogy sportegyesületek nélkül egész egyszerűen elképzelhetetlen a szervezett sportolás., illetve amelyek egyértelművé teszik, hogy nagy szükség van egy olyan weboldalra, ami összefogja az ország lehetőleg valamennyi hasonló, akár a lehető legkisebb intézményét is.

Csak hogy egy klasszikus kérdést idézzünk: „Ad-e hangot az erdő mélyén, magányosan kidőlő fa?”
És fordítsuk le magunknak: Mi a helyzet azokkal a sportegyesületekkel, amelyek lényegében semmilyen módon nem tudatják a nagyvilággal, hogy léteznek és működnek?